Az Ötödik Offenzíva kudarca és az 1951. július 10-én megkezdett tárgyalások nem vetettek véget a harcoknak, csak megváltoztatták annak jellegét: megszűntek a nagyszabású „mobil” hadműveletek, és a hadviselő felek a statikus hadviselésre rendezkedtek be. Tekintettel arra, hogy most már a tűzszüneti vonal pontos meghatározása vált a legfontosabb kérdéssé, mindkét hadviselő fél fő céljává tárgyalási pozíciójuk javítása vált. A háttérben meghúzódó fő érdekkülönbség abban állt, hogy a kommunista oldal a tűzszüneti vonal meghatározásakor ragaszkodott volna a 38. szélességi körhöz, míg az USA és az ENSZ álláspontja szerint annak az aktuális – és dél-koreai szempontból jobban védhető – frontvonalhoz kellene igazodnia. Ennek és a további felmerült problémás kérdések megoldásának még további két évnyi háborúskodás volt az ára. Amerikai tengerészgyalogosok pihennek meg egy koreai kunyhó előterében, miután semlegesítették az ott rejtőzködő lövészt. (1951. szeptember 24.) (1) A kialakult állóhábo...
Háborúk és történetek az 1900-as évektől napjainkig