Mialatt Walker az észak-koreai támadás megállításáért és a hídfő megtartásáért küzdött, MacArthur tábornok, az ENSZ-erők parancsnoka egy sokkal grandiózusabb hadművelettel készült döntő csapást mérni az észak-koreai Néphadseregre: egy a Szöultól 30-40 kilométerre dél-délnyugatra fekvő kikötőben, Incshonban (Inchon) végrehajtott partraszállással tervezte kettészakítani és csapdába ejteni az észak-koreai csapatokat. MacArthur ezt a pontot szemelte ki, mivel itt a szárazföldön viszonylag kis távolságot megtéve vághatták el az észak-koreai hadsereg (NKPA) fő észak–dél irányú utánpótlási vonalát, emellett Szöul visszafoglalása jelentős pszichológiai hatással is bírt volna mind a két oldal számára. A művelet az ’Operation Chromite’ nevet kapta, amelyhez egy krómérc, a kromit ásvány szolgált névadóként.
Az incshoni partraszállás több szempontból is nagyon kockázatosnak számított. A Sárga-tenger felől Incshont csak két csatornán keresztül lehetett megközelíteni, ahol a reggeli dagály kihasználása érdekében sötétben kellett áthajózni, a parton pedig – dagály esetén – egy 4-5 méter magas, kőből és betonból készült meredek partfal fogadta az érkezőket. Az árapály világszinten is jelentős mértékű vízszintváltozást okozott, ami miatt naponta csak kétszer nyílt lehetőség a csapatok partra tételére. A partraszállás tervezett időpontjában éppen szökőár időszaka volt, amikor az átlagosnál magasabb dagály 7-10 méterrel is változtathatja a vízszintet. Szeptember 15-ére, a partraszállás kijelölt idejére 9,5 métert kicsivel meghaladó dagályt jósoltak (a kisebb partraszálló járműveknek körülbelül 7,5 méteres, a harckocsikat szállító LST partraszálló hajóknak majdnem 9 méteres dagályra lett volna szükségük a part eléréséhez).
A hadműveletben a frissen létrehozott X. Hadtest vett részt, ami az ENSZ és amerikai erők utolsó rendelkezésre álló tartalékát jelentette; ezzel MacArthur lényegében mindent egy lapra tett fel. Majdnem 70 ezer amerikai és dél-koreai katonát vontak össze a X. Hadtestben, mindezt nagyjából 240 kilométerrel az ellenséges vonalak mögött. A hadművelet végrehajtásához 261 hadihajót (194 amerikai, 15 dél-koreai, 12 brit, 3 ausztrál, 2 új-zélandi és 1 francia vízi egységet), 375 darab különböző kategóriájú partraszálló hajót és mintegy 200 kétéltű lánctalpas partraszálló (LVT) járművet különítettek el.
MacArthur úgy gondolta, hogy az ideálistól igen távol álló körülmények miatt az észak-koreaiak nem számítanak a támadásra Incshonnál. Kim Ir Szen és Kim Cshek azonban tisztában voltak egy partraszállás kockázatával, ennek ellenére – más lehetőségük híján – a Puszan elleni offenzívába helyezték minden bizalmukat.
A dél-koreai tengerészgyalogos egységekkel kiegészített amerikai csapatok szeptember 15-én komoly ellenállás nélkül szálltak partra és kezdték meg előrenyomulásukat Szöul irányába.
 |
| Egy rakétavetőkkel felszerelt közepes partraszálló hajó (LSMR) lövi ki rakétáit, miközben a felsorakozott kétéltű páncélozott lánctalpas partraszálló járművek (LVT-k vagy más nevükön 'amtrac'-ok) megindulnak a part felé 1950. szeptember 15-én. A kép bal oldalán a háttérben látható Wolmi-do szigete, a jobb oldalon a partraszállást megelőző bombázás füstfelhőjébe burkolt Incshon. (1) |
 |
| Az első hullámban partraszálló tengerészgyalogosok rögtönzött ostromlétrák segítségével másszák meg a partfalat az incshoni kikötő nyugati sarkán fekvő Wolmi-do szigetén. (2) |
 |
| Tengerészgyalogosok várják a továbbindulást az Incshon központjában lángokban álló dohányraktár közelében. (3) |
 |
| Douglas MacArthur tábornok a haditengerészet és tengerészgyalogság parancsnokaival közösen szemléli meg Incshon kikötői létesítményeit a partraszállás másnapján. (4) |
 |
| A partraszálló amerikai csapatokat követő dél-koreai katonák Incshon utcáin. (5) |
Az utak aláaknázása csak rövid ideig tudta hátráltatni az ENSZ-csapatokat (szeptember 17-én éjszaka egy észak-koreai műszaki különítmény 500 darab harckocsi elleni aknát telepített), és az észak-koreai ellentámadás is erőtlennek bizonyult. A partraszállást követő negyedik napon elfoglalták a Kimpo repteret és haladtak tovább Szöul felé, majd szeptember 5-én reggel az első amerikai katonák átkeltek a Han folyón.
Szöult 20 ezer északi-koreai katona védte fanatikus elszántsággal, akik barikádokat és útzárakat emeltek több mint 700 helyen a városban. A Szöulért folytatott csata legsúlyosabb harcai a főváros nyugati oldalán található három domb birtoklásáért szeptember 21-22-én kezdődtek meg és négy napig folytak. A heves utcai harcokat kísérő tüzérségi és légi támadások következtében a város romokban hevert, mire szeptember 27-én az ENSZ-erők visszafoglalták a dél-koreai fővárost.
 |
| Utcai harcok Szöulban 1950. szeptember 20-án. (6) |
 |
| Pillanatkép a szöuli utcai harcokról: amerikai tengerészgyalogosok bocsátkoznak harcba, az utcán halott koreaiak, a háttérben amerikai M4 Sherman tankok. (7) |
Az incshoni partraszállással egyidejűleg a 8. Hadsereg amerikai, brit és dél-koreai csapatai is megkezdték a támadásukat a puszani védvonal teljes hosszában annak érdekében, hogy lekössék azokat az észak-koreai erőket, amelyek a partraszálló csapatokkal szemben erősítést jelenthettek volna. Az észak-koreai hadsereg két, egymástól 200-250 kilométerre lévő fronton volt kénytelen harcolni, amihez azonban veszteségei miatt már nem volt elegendő tartaléka. Az egyre inkább hátrányba kerülő észak-koreai egységek tevékenységének összehangolásához hiányzott a megfelelő irányítási és kommunikációs összeköttetés is a csapatok között, amit csak még inkább ellehetetlenített az eleve fejletlen infrastruktúra és az állandó koalíciós légi aktivitás.
Mindennek ellenére a puszani védvonalnál az ENSZ-erőknek csak kemény harcok árán sikerült kikényszeríteniük az áttörést. Ezt követően a gépesített egységek gyors ütemben, három nap alatt több mint 300 kilométert megtéve nyomultak előre, hogy ezzel az észak-koreai hadsereg jelentős részét csapdába ejtsék a X. Hadtest és 8. Hadsereg között.
A 8. Hadsereg előretolt harccsoportjának egységei szeptember 26-án a Szöultól délre fekvő Oszan (Osan) városánál vették fel a kapcsolatot először az Incshonnál partraszálló erőkkel, ketté vágva az észak-koreai utánpótlási vonalakat, ennek ellenére a 8. Hadsereggel szembeni szervezett ellenállás szeptember utolsó napjaiig kitartott.
Az észak-koreai hadsereg összeroppant, a gyalogsági hadosztályok már csak a hivatalos erejük 20%-át érték el. Csapataik egy részének, a becslések szerint 30 ezer észak-koreai katonának azonban sikerült a visszavonulás (és még egyszer ennyien voltak ezidőtájt kiképzőtáborokban), ugyanakkor terveikkel ellentétben egyetlen védelmi vonalat sem tudtak kialakítani. A frontvonal mögött ragadt hat észak-koreai hadosztály maradéka (egyes források szerint mintegy 40 ezer ember) a hegyekbe vonulva zaklatta az ENSZ-csapatokat, ezzel jelentős koalíciós erőket lekötve a területek megtisztítására. Mire az ENSZ-alakulatok eljutottak a 38. szélességi kör vonaláig, az észak-koreai háborús veszteségek becslések szerint elérték a 150 ezer főt, továbbá mintegy 125 ezer északi katona esett fogságba. Az ENSZ-erők vesztesége az offenzíva alatt 18 ezer főt tett ki.
 |
| Tengerészgyalogosok kísérik el az észak-koreai hadifoglyokat egy M26 tank mellett. Néhány észak-koreai már fehér civil ruhára cserélte egyenruháját (legtöbbjüket azonban elárulta rövidre lenyírt hajuk, és a tény, hogy a fiatal dél-koreaiak többségét már besorozta a ROK). (8) |
 |
| Egy Sikorsky HO3S-1 kutató-mentő helikopterből visznek át egy sebesültet a tábori kórházba valahol Szöul közelében, 1950. október 3. (9) |
MacArthur és az amerikai vezetés bízott a Koreai-félsziget egyesítésére kínálkozó hirtelen jött lehetőségben. Truman elnök aggódott az esetleges külső beavatkozások miatt, azonban MacArthur – figyelmen kívül hagyva a kínai fenyegetéseket – biztosította arról, hogy nincs jele az esetleges kínai vagy szovjet beavatkozási szándéknak. Li Szin Man dél-koreai elnök szeptember 19-én kijelentette, hogy a dél-koreai hadsereg az ENSZ segítségétől függetlenül is folytatni fogja az észak-koreai csapatok elleni támadást. Október 1-jén a ROK egységei átlépték a 38. szélességet, akiket aztán október 7-én (más források szerint 9-én) követett a 8. Hadsereg további része. A háború folytatásával kapcsolatos politikai kérdést október 7-én az ENSZ Közgyűlésének döntése oldotta fel, amely jóváhagyta a 38. szélességi kör átlépését és Korea újraegyesítését. Időközben a Szovjetunió visszatért a Biztonsági Tanácsba. Hogy a szovjetek vétóját megkerülje, az USA novemberben keresztülvitte a különleges eljárásrendről szóló döntést, ami lehetővé tette, hogy amennyiben vészhelyzetben a Biztonsági Tanács döntésképtelenné válna, a Közgyűlés kétharmados többsége is elegendő legyen az érintett kérdésben.
Az észak-koreai főváros felé nyomuló ENSZ-csapatok csak mérsékelt ellenállásba ütköztek, október 15-ére elérték a Nam folyót és így nagyjából 80 kilométerre megközelítették Phenjant, Észak-Korea fővárosát. Kim Ir Szen a Jalu folyónál fekvő Sinidzsu (Sinuiju) városát tette meg ideiglenes székhelynek.
 |
| A X. Hadtest és a Nyolcadik Hadsereg találkozását követően több irányban megindított offenzíva gyors ütemben haladt előre a kínai határ felé. (10) |
A fővároshoz közeledve egyre fokozódott az észak-koreai ellenállás, ami újabb súlyos harcok lehetőségét vetítette előre. Jelentős zűrzavar uralkodott a harctéren, példaként említhetők erre a Phenjan előtti utolsó nagyobb városba, Szarivonba (Sariwon) bevonuló brit csapatok első találkozásai az észak-koreai védőkkel: a britek nem tudták eldönteni, hogy észak-koreaiakkal vagy az amerikai csapatokhoz csatolt dél-koreai katonákkal van dolguk, míg az észak-koreaiak téli kötött sapkáik miatt szovjeteknek nézték a briteket. Emiatt előfordult, hogy kölcsönös gratuláció, cigaretta- és szuvenírcsere is megelőzte a kialakuló tűzharcot …
Október 20-án a koalíciós erők a vártnál kisebb ellenállás mellett 48 órán belül elfoglalták Phenjant, ejtőernyősöket is bevetve a város körbezárására.
 |
| A Nyolcadik Hadsereg amerikai katonái harcolnak egy phenjani vasútállomáson. (11) |
 |
| Egy Bren könnyű géppuskával felszerelt ausztrál katona biztosítja a területet a Phenjantól északra történő előrenyomulás során. Előtte egy észak-koreai katona holtteste hever. (12) |
 |
| Egy észak-koreai falusi és egy brit rádiós útjai keresztezik egymást Koreában. (13) |
Az addigra már kínai katonákkal is megerősített észak-koreai csapatok utóvédharcai és a kedvezőtlen időjárás ellenére az offenzíva folytatódott tovább a Jalu határfolyó irányába, az ENSZ-erők a gyors előrenyomulásnak köszönhetően október végére 250-280 kilométer mélyen hatoltak be Észak-Korea területére. Eközben a félsziget keleti oldalán a ROK csapatok haladtak előre, kiegészülve a Vonszan (Wonsan) és Iwon városoknál partra szállt amerikai csapatokkal.
 |
| A dél-koreai Pohangból menekülő koreai nő a fején egy korsóban viszi megmaradt ingóságait, 1950. október 17. (14) |
 |
| Dél-koreai katonai rendészek pózolnak egy elpusztított pohangi épület előtt. A legtöbb olyan házat lerombolták, ahol korábban északiakat szállásoltak el. 1950. október 17. (15) |
 |
| Mágneses akna robbantja fel a dél-koreai YMS-516 aknaszedő hajót a vonszani kikötő megtisztítása közben 1950. október 18-án. (16) |
 |
| A USS Missouri (BB-63) csatahajó lövi az Észak-Korea északi határától mindössze 63 kilométerre fekvő Cshongdzsin (Chongjin) városát. (17) |
A harcok az eszközöket sem kímélték: egy 1950 októberében végzett felmérés a 38. szélességtől délre fekvő területen 239 megsemmisített vagy elhagyott észak-koreai T-34 tankot (ahogy az amerikai katonák hívták, „kaviár konzervet”) és 74 darab SZU-76 önjáró löveget, valamint 60 kilőtt amerikai tankot számolt össze. Ez egybevág az amerikai hírszerzés becsléseivel, amely szerint szeptember végére a Dél-Koreában bevetett 242 darab T-34-es szinte mindegyike megsemmisült, ebben az időszakban az amerikai egységek 136 tankot veszítettek (legtöbbjüket, majdnem 70 százalékukat aknák miatt), de ezek többsége később javíthatónak bizonyult. Meg kell említeni, hogy egyes, veszteségekkel kapcsolatos hivatalos statisztikákban is előfordultak nagyságrendi eltérések, például az Amerikai Légierő a háború első két évében több páncélozott harcjármű megsemmisítését állította, mint amennyivel a kommunista erők a háború egésze alatt rendelkeztek.
 |
| Napalmtámadás áldozatául esett észak-koreai tankok Waegwan közelében. A háború kezdeti szakaszában az észak-koreai páncélosok elleni kevés hatékony fegyver egyike a napalm volt. A széles körben elterjedt elnevezés a valóságban kocsonyásított benzinkeveréket takar. (18) |
 |
| 1950. október 7-én lebombázott híd romjai között csapdába esett észak-koreai tank. (19) |
 |
| Amerikai katonák vizsgálnak meg egy szovjet építésű SZU-76 önjáró löveget. (20) |
Az ENSZ-erők frontvonalbeli létszáma nagyságrendileg 200 ezer főt tett ki ekkor, a dél-koreai és amerikai katonákon kívül brit, ausztrál, fülöp-szigeteki, török és thaiföldi szárazföldi csapatokkal is kiegészült. A teljes harcoló szárazföldi erők létszáma 425 ezer fő volt.
 |
| Tengerészgyalogosok ássák be magukat géppuskájukkal éjszakára valahol Koreában, 1950. (21) |
Felhasznált források:
- A felhasznált irodalmak teljes listáját a sorozat egy külön bejegyzése tartalmazza.
Képek, illusztrációk forrása:
(1) U.S. Navy (National Archives) #: 80-G-420024
(2) S.Sgt. W.W. Frank. (Marine Corps) / NARA FILE #: 127-N-A3191 / WAR & CONFLICT BOOK #: 1419
(3) NARA FILE #: 111-SC-348595
(4) U.S. Navy (National Archives)
(5) Bert Hardy / Getty Images
(6) Lt. Robert L. Strickland and Cpl. John Romanowski. (Army) / NARA FILE #: 111-SC-351392 / WAR & CONFLICT BOOK #: 1422
(7) U.S. Naval History and Heritage Command Photograph #: NH 96378
(8) S. Sgt. John Babyak, Jr. (Marine Corps) / NARA FILE #: 127-N-A3810 / WAR & CONFLICT BOOK #: 1488
(9) U.S. Navy (National Archives) #: 80-G-420530
(10) Richard W. Stewart - THE KOREAN WAR: THE CHINESE INTERVENTION (U.S. Army in the Korean War, CMH Pub 19-8)
(11) NARA FILE #: 111-SC-351283
(12) IWM BF 70
(13) IWM BF 182
(15) Navy / NARA FILE #: 080-G-420652 / WAR & CONFLICT BOOK #: 1502
(17) U.S. Navy (National Archives)
(18) AIR AND SPACE MUSEUM #: 77799 AC
(19) Marks (Army) / NARA FILE #: 111-C-6143 / WAR & CONFLICT BOOK #: 1499
(20) U.S. Navy (National Archives) #: 80-G-420666
(21) NARA FILE #: 127-N-A2888 / WAR & CONFLICT BOOK #: 1425
Megjegyzések
Megjegyzés küldése